Élete

María de Salazar 1548-ban született. A közösségek feljegyzései, amelyeken áthaladt, toledóinak tartják, a szüleire vonatkozó hírek pedig dokumentumról dokumentumra eltérnek. Doña Luisa de la Cerda palotájában nevelkedett, aki Arias Pardo de Saavedra özvegye és Malagón úrnője volt. Ott tanult meg kasztíliai nyelven olvasni és írni, később latinul és franciául is olvasott, és olyan humanista műveltségre tett szert, amelyet írásai minden oldalon tanúsítanak.

1562 elején Jézus Teréz érkezett a palotába, doña Luisa vigasztalására küldték, és hat hónapig maradt. María tizenhárom vagy tizennégy éves volt. Később úgy emlékezett, hogy társnőivel az ajtó réseiből leskelődtek Teréz után, amíg imádkozott, és erre a látogatásra vezette vissza a magány iránti szeretetét és az imagyakorlatot. Még hat évig élt a paloták világában. 1568 tavaszán Teréz visszatért Toledóba, hogy megtárgyalja a malagóni alapítást. María, aki akkor húsz éves volt, azt írta, hogy az Úr ekkor hívta őt a szerzetesi életre, és elhatározását két évig senkinek sem árulta el.

1570. május 9-én, Nazianzoszi Szent Gergely ünnepén lépett be a malagóni kolostorba, és a María de San José nevet vette fel. 1571-ben tett fogadalmat, és ezekben az években írta első önátadó költeményeit. 1575 februárjában Teréz magával vitte Andalúziába. Beasban megismerkedtek Jerónimo Gracián atyával, az apostoli vizitátorral, és az érkezése megváltoztatta az út irányát: a caravacai terv elmaradt, Teréz pedig Sevilla felé indult.

Május 18-án hat apácával elindultak Beasból. Kilenc napnyi út után 26-án értek Sevillába, és a Szentháromság vasárnapján, 1575. május 29-én megalapították a kolostort. Ezen az első káptalanon Teréz a ház vezetését Maríára bízta, aki huszonhét éves volt.

Teréz 1576 júniusában elhagyta Sevillát, és nem látta többé Maríát. Ettől fogva gyakran leveleztek: Terézének a sevillai perjelnőhöz írt több mint hatvan levele maradt fenn, tele kormányzással, szeretettel és jó humorral. Teréz „lányomnak” szólítja, kéri, hogy válaszoljon, tanácsot ad neki a novíciákról, a gyóntatókról és az imáról, és bocsánatot kér, amikor úgy érzi, megbántotta.

1578 és 1579 volt a legnehezebb időszak. A mezítlábasok elleni általános támadás közepette Diego de Cárdenas saruzott tartományfőnök meglátogatta a házat, és 1578 végén elmozdította Maríát. Cellájában magára maradt, hang és hely nélkül, Teréz pedig azt írta neki, hogy szenvedjen és hallgasson. 1579. április 1-jén Ángel de Salazar atyát a mezítlábasok általános helynökévé nevezték ki, és június 28-án visszaadta Maríának a perjelnői tisztet. A közösség a következő években ismét megválasztotta.

„Halála után megválasztották volna alapítónak, sőt már életében is nagyon szívesen.”

Teréz 1582. október 4-én meghalt. Egy évvel később, Gracián megbízásából María Sevillában megkezdte a Libro de Recreaciones megírását.

1584 végén elöljárói Lisszabonba küldték, hogy megalapítsa Portugália első mezítlábas Kármelét. December 10-én indult el Sevillából Gracián, Antonio de Jesús és Mariano társaságában, és szenteste érkezett Lisszabonba. Az első napokat az Anunciada domonkos kolostorában töltötte, és annak apácáival együtt szerkesztette meg a Santa concordia szövegét. 1585. január 19-én a közösség beköltözött a San Albertóba, április 25-én pedig Maríát perjelnővé választották. Befogadta a flamand klarisszákat, és együttműködött az alkotmányuk kidolgozásában. 1589 májusában, amikor az angol flotta már látótávolságban volt, megnyugtatta a várba menekült nővéreket.

Teréz halála után Nicolás Doria tartományfőnök központosította a mezítlábasok kormányzását, és csökkentette az apácák önállóságát. María levelet írt a perjelnőknek, és szorgalmazta Teréz Alkotmányának megerősítését, amelyet V. Sixtus a Salvatoris kezdetű pápai brévével hagyott jóvá 1590. június 5-én. Végrehajtását a pápa halála és egy későbbi bréve meghiúsította. 1588-ban kiközösítés terhe mellett megtiltották neki, hogy Graciánnal érintkezzen, 1592. február 17-én pedig Graciánt kizárták a rendből. Az elöljárók mindkettejüknek olyan barátságot tulajdonítottak, amelyet ő elutasított.

1593 januárjában vagy februárjában lakattal zárt börtönbe zárták. Mintegy kilenc hónapot töltött ott, egyetlen nővérrel sem beszélhetett, és a szentmise a kötelező napokra korlátozódott. A források nem rögzítik az okot. Ebből a bezártságból született a Carta que escribe una pobre y presa descalza, amely nagypéntekről, 1593. április 16-ról kelt.

María fürge tollal és klasszikus műveltséggel írt. Fennmaradtak:

• Libro de RecreacionesPárbeszéd, amelyet 1583-ban kezdett el Sevillában. Összefoglalja önéletrajzát, a Kármel nagyságát, Teréz életét és halálát, valamint a sevillai alapítást.
• Carta de una pobre y presa descalza és Ramillete de mirraAz 1593-as bezártság idejéből és az azt követő évekből származó írások.
• Avisos o Consejos que da una priora a otraKormányzási tanácsok (1590), egy sevillai címzettnek szánva.
• Tratado sobre la relajación religiosa és Instrucción de novicias1599-ből és 1602-ből keltezettek. Az Instrucción 1612-ben jelent meg nyomtatásban franciául.
• Költemények, levelek és vallomása Teréz szentté avatási eljárásábanHuszonhárom költemény; a vallomást San Albertóban írták alá 1595. augusztus 25-én.

Escritos espirituales című művei Simeón de la Sagrada Familia gondozásában jelentek meg egy kötetben (Róma, 1979), a Libro de Recreaciones pedig Alison Weber és Amanda Powell kiadásában és angol fordításában olvasható (2002). Rafael Pascualhoz hasonló kutatók a teréziánus karizma örökösének és továbbadójának tekintik.

1597-ben ismét perjelnővé választották, és 1600 áprilisáig vezette a San Albertót. 1603 májusában levélben bátorította Jean de Brétigny-t, hogy vágjon bele a franciaországi Kármel megalapításába. A rendfőnök kivitette Lisszabonból, mielőtt a franciák megérkeztek volna. Blanca de Jesússal szeptember 7-én ért Talavera de la Reinába, nyolc nappal később pedig megkapta a parancsot, hogy egyedül folytassa útját Cuervába. Ott halt meg 1603. október 19-én este kilenc órakor, ötvenöt évesen.

Belchior de Santa Ana krónikája, amely a XVII. század közepén jelent meg Lisszabonban, több mint száz oldalt szentelt neki, és a szentség fényében mutatta be. Gracián úgy tartotta, hogy Teréz után ő volt az egyik legtisztább, leglelkesebb és legbölcsebb asszony, akit ismert. 1991-ben az Általános Káptalan javaslatot kapott boldoggáavatási ügyének megindítására, 1999 decemberében pedig az Általános Definitórium sajnálatát fejezte ki a büntetések miatt, amelyeket ő és Ana de Jesús elszenvedett, valamint amiatt, ahogyan a rend történetírása bánt velük. Ma nem tudni, hol van eltemetve.